 |
| Tetovált felkar és mellkas |
 |
| Tetovált hát |
Japánban,
megannyi egyéb szokáshoz és módszerhez
hasonlóan, a tetoválás folyamata is eltér a nyugati világétól.
Egy-egy bőrbe vésett minta mögött nem pusztán a viselő
személyisége, gondolkodásmódja, vagy az adott pillanatban az
illetőre tört leküzdhetetlen tetoválhatnék rejlik - sokkal
inkább
egy egész közösség gondolatrendszere, hierarchikus hálója;
és hosszú évek történelmi hagyatéka.
Japánul pusztán a "tetoválás" szóra a következő kifejezéseket és jeleket használják:
入れ墨 Irezumi -
jelentése: a tinta beillesztése. Ez a "tetoválás" szó
leggyakoribb japán megfelelője.
紋身 Monsin -
jelentse: a test kidíszítése.
剳青 Siszei vagy irezumi -
jelentése: megmaradó kék. Feltehetőleg a tinta
általános, kék színére utal. A szó az irezumi ritkábban
használt írásmódja, annak szinonimája.
黥 szintén irezuminak olvasandó,
jelentése azonos.
刺青 siszei -
jelentése: kék szúrás.
A
tetoválásnak tehát rengeteg szinonimája és japán jellel leírt
változata van, ám magából a szóból még nem derül ki, mitől
is más a japán tetoválás a nyugatitól.
A
legfontosabb különbség a két értelemben vett testfestés között
a tetoválás folyamata.
 |
| Nagyujjra támaszkodó bambuszpálca |
A
japán stílusú, tradícionális tintafelvivő ecsettel
festett tetoválásra a 手彫り(tebori)
szót használják. Szó szerinti
jelentése "testvésés". Ez egyrészt a tetoválás bőrbe
juttatásának módszerére, másrészt az ilyen technikával
készített bőrfestmények témáira, ábráira utal.
Egy
tebori kép elkészítése egy bambuszpálcával és az arra
erősített apró tűköteggel történik. A tetoválómester először
felviszi a bőrre a tintát, majd apró szúrásokat ejt a bőrön,
ezáltal a szumi ( a tinta) bekerül a bőr alá. Az így megkapott
kontúrokat a bőrfestés egy későbbi szakaszában töltik ki, akár
színes tintát is alkalmazva. Manapság gyakori, hogy bambusz
helyett acélpálcát használnak, ám a tebori esetében a géppel
történő tetoválás kizárt (ezt egyébként "kikaiborinak",
azaz gépvésésnek hívják). Egy egy ábra elkészítése több
hetet is igénybe vehet, attól függően, milyen nagy a kép, milyen
színekben akarja a vendég elkészíttetni, illetve függ
anyagiaktól is, hiszen roppant költéseg munkáról van szó.
Általában nem előre, egy összegben kell fizetni, hanem minden
alkalomért külön - így egy ábra készítése félbeszakadhat, ha
nincs anyagi keret rá, ám folytatható, ha az összeg újra
rendelkezésre áll.
Mesterré egy hosszú éveken át
tartó tanulási folyamat végén válhat valaki. Először is
keresni kell egy tetoválóművészt, aki hajlandó a tanoncot
szolgálatába venni. Itt először a mindennapi munkákba való
besegítés a feladata - rendrakás, a tinta előkészítése és
elpakolása, takarítás, stb. Később saját tintapálcával kell
gyakorolni, persze nem vendégen - szó szerint saját bőrén kell
megtapasztalnia a munka fortélyait, és a mesterétől ellesett
ábrák elkészítési módszereit. Mikor a tanítvány készen áll,
mestere új nevet ad neki, mely általában két jelből áll. Az
egyik jel a mester nevének egyik jele - így ügyelve a
hagyományozódásra -, másik egy, a mester által kigondolt
jelző.
A folyamat legnehezebb lépcsőfoka talán az első - a
mester felkutatása. A tetoválómesterek ugyanis leggyakrabban nem
lépnek nyilvánosság elé művészetükkel - szájról szájra
terjed egy-egy festő léte és munkássága a kuncsaftok között.
A
tebori technikával készített tetoválások témái és ábrái
hansonlítanak, ugyanis valamennyi tradícionális, a japán
mondákban vagy fametszeteken megjelenő ábrákat és
természetfeletti erővel bíró lényeket ábrázol. Bár a téma
hasonló, minden tetoválás egyedi, hiszen a japán mondavilág
dúskál a természetfeletti, mesés lényekben, ezek variációja
pedig szinte végtelen. (A leggyakoribb ábrákkal egy következő
bejegyzésünkben foglalkozunk.) Az ábrák térség, műhely vagy a
megrendelő igényei szerint változnak.
Források:
Képek:
シャニ
nagyon szépen összefoglalja az irezumi történetét és kialakulását már csak a szimbolikához kellene több de azért nagyon jó az egész cikk!
VálaszTörlés